Óriási víz rajongó vagyok. Ha tenger vagy óceán közelébe kerülök, szinte biztos, hogy megfürdök benne. Ha meglátom a hullámokat és megérzem a sós levegő illatát, gyorsabban ver a szívem. Érthető hát, hogy egy külön posztot szentelek a témának. Volt szerencsém sok tengerhez és két óceánhoz is (Csendes és Atlanti) de a Kanári-szigetek-i partok totálisan lenyűgöznek. Bevallom, hogy Lanzaroten szebbek voltak, de azért Tenerifén is találtunk sok kedvünkre valót. Az abszolút kedvenc a Playa El Duquue volt, egyrészt hosszan elnyúló, lassan mélyülő, tiszta homokos part, másrészt az óriási hullámok miatt, amik először fogadtak minket. A fiúk szinte azonnal eldobtak mindent és futottak be a vízbe. Itt tennék is egy kis kitérőt, és válaszolnék az oly sokszor - facebookon, fórumokon- feltett kérdésre. Lehet-e a Kanári szigeteken januárban fürödni az óceánban? Persze, lehet, kérdés, hogy kellemes-e? Én személy szerint azt gondolom, hogy a víz hőmérséklete a levegőével egyeztetve ár-érték arányban tökéletes. Nem vagyok alapból egy fázós típus, ezt vegyétek figyelembe. Az elméletem a következő: mivel a levegő hőmérséklete 25 fok körül van, a vízé pedig 21 fok körül, ezért azt a négy fokot könnyű áthidalni. Az én rituálém úgy nézett ki, hogy először öt percig csak sétáltam a vízben. A lábam elég hamar megszokta, aztán a fiúk számoltak vissza öttől és: csobb! Olyankor ki kell jönni kicsit fázni a levegőn és pár perc múlva már szinte kellemes lesz újra a vízben. Ha már ilyen részletes vízállás jelentést adtam, akkor kicsit elidőznék a levegő hőmérsékleténél. A Tenerifén eltöltött egy hét alatt tíz fok különbséget is tapasztaltunk. A fő kérdés az, hogy süt-e a nap. Ha nem süt akkor 18 fok van és 15-nek érzed. Ha süt akkor 25 fok van és 28-nak érzed. Ilyen egyszerű. És leégni is könnyű, szóval csak óvatosan. No de vissza a Playa el Duque-ra.
Egy kirándulás után, fáradtan érkeztünk meg, így volt egy kis vitánk Hubyval a parkolásról. Ő az utcán (ami tele volt) szeretett volna helyet keresni, én meg ragaszkodtam a kézenfekvő (de drága) parkolóházhoz, ami a parttól kettő percre található. Én nyertem. Ahogy leértünk már láttuk is a hatalmas hullámokat. Bevallom számomra elég félelmetesek voltak, de a fiúkat semmi nem tartotta vissza, sőt még Huby is bement. Zente röhögve jött ki öt perc múlva és közölte, hogy többször bukfencezett is. Azt hiszem az akkor történhetett amikor pár másodpercre eltűnt a hullámokban. Én akkor lábon kihordtam egy kisebb infarktust, de nagyon megijedni nem lehetett, mert Solymi ott volt a kezemben és egyszer-egyszer minket is elkapott egy nagyobb hullám vége, ahogy a partra ért. Ahogy a dagály egyre feljebb jött, voltak akik akiknek a cuccait is elmosta a víz, ekkor ezen még jót nevettünk. Aztán kiderült, hogy az óceán nem viccel. Solymival kicsit messzebb sétáltam, és onnan figyeltem a hullámfürdőzőket, meg a partot. Huby épp a cuccainknál volt, és egyszer csak láttam, hogy ezúttal mi sem ússzuk meg. Szaladtam, de mire odaértem már mindent elvitt a víz, Huby épp a fotóstáskát fel tudta kapni. Egy rövid kárfelmérés után - minden csurom víz lett, kivéve a fotóstáska, a Huby övtáskájában lévő és az IKEA-s szatyorban maradt pár cucc - már mi is röhögtünk. Hazainduláskor már inkább vacogtunk, mert nekem csak egy bikinim maradt száraz, Szezinek meg csak egy pólója, a többiekre jutott egy-egy rövidgatya meg felső.
Comentarios