Duzzogás a sziklák tövében

Megint sokáig aludtunk és már délelőtt összevesztem a fiúkkal. Ők ugyanis - érthető módon - szerettek volna a tegnapelőtti partra menni, mert nagyon tetszett nekik, én viszont szerettem volna már valahova messzebb kirándulni. E szó hallatán kitört az általános lázadás, hogy ők nem gyalogolnak, ők nyaralni jöttek. Már magam sem tudom, hogy mivel vettem rá őket, de végül elindultunk. Az úticél Los Gigantes volt, Tenerife egy olyan része, ahol az óceán óriás sziklákkal találkozik és hatalmas becsapódás hatására a víz felfelé tör. Ezt így elég nehéz leírni, de a képeken látni fogjátok. Az ismét - már nem is tudom mitől - fellángolt általános nyavajgást próbáltam egy fagyikehellyel elfojtani, ami átmenetileg sikerült. Hubyval kávéztunk, Sólyom mindenkinek kunyerált az enni- innivalójából, és közben kiborította Huby kókuszos mangós smoothie-ját. Úgy látszik minden napra jut nekünk egy kiborulás. Vagy kettő. A térképet és a netet böngészve találtam egy strandot a közelben, ami nagyon ígéretes volt: belépve és megpillantva a környéket tátva maradt a szánk. Eleinte a fiúk is lelkesek voltak, a két medence, a csúszda és a vízi játékok láttán, de nagyot csalódtak amikor kiderült, hogy a víz sós és hideg. No annyira azért nem volt hideg mint a szálláson a medence, de ez a két együttható elég volt a az újabb duzzogáshoz. Számolta valaki, hogy hánynál tartunk? És persze én is kezdtem kiakadni, hogy ezeknek a “büdös kölköknek” semmi se jó. Aztán úgy döntöttem inkább, hogy élvezem a helyet, akárcsak Solymi, akit nem nagyon lehetett kibillenteni a jókedvéből. Kicsivel hazaindulás előtt aztán újra visszatért az általános jó- és fürdési kedv, még egy csúszdaversenyt is rendeztünk, Szezi büszkén mérte az időt az órájával. Hazafelé ismét a Superdino-ban vásároltunk, bolognait főztem, mindenki nagy megelégedésére.