top of page
  • nnfoto

Vonat, metró, busz, repülő, taxi

Frissítve: 2020. jan. 17.

UTAZÁS Tenerifére I. rész. Hajnali hatkor már sült a rántott hús. Mindenki szó nélkül felöltözött. Veszekedés nélkül elindultunk. A vonatot mégis neccesen értük el, mert még le kellett kotorni a havat a kocsiról (ha mi utazunk, tuti esik a hó), és Huby az állomástól csak viszonylag messze talált parkolót. A fiúkat felraktam a vonatra, mondtam, hogy keressék meg a helyünket, én a vonat ajtóban álltam és vártam Hubyt, illetve a kalauznak próbáltam finoman jelezni, hogy a férjem érkezőben van. Közben még egy kutyás srácnak is segítettem, a kalauz nem értett angolul, így tolmácsoltam nekik. Öt perccel indulás előtt Huby is megérkezett, felszálltunk, leültünk és már gurult is ki a szerelvény. Nagyon sima vonat út volt. A fiúk lejátszhatták a heti 2x30 perc Angrybirdből az egyiket, Solymit felváltva szórakoztattuk Hubyval. Nagyon tetszett neki a vonat, mindent megnézett, megkopogtatott. A kutyás srácot - és a kutyáját - is meglátogattuk az első kocsiban, beszélgettünk kicsit, kiderült, hogy norvég orvostanhallgató. Leo az ausztrál juhászkutyája - mint minden négylábú - lenyűgözte Solymit. Kelenföldön szálltunk le, és itt éreztük először, hogy két túl nehéz hátizsákot bíztunk a fiúkra. Bár hősiesen cipekedtek, azért egy-két nyafogás már ekkor elhagyta a szájukat. Gyors metróút a Kálvin térre, majd ott egy kedves ellenőr segítségével elértük a pár perc múlva induló buszt, ami egyenesen Ferihegyre - tudom Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, de nekem mindig Ferihegy marad - vitt minket. Ez az út már kicsit hosszabbnak tűnt. Puffogtam is egy sort, hogy 900 Ft-os extra jegyet kell venni, pedig csak egy sima csuklósbusszal utazunk, ami még tele is volt, így végig álltuk az utat. A reptéren aztán hamar átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen, Solyminak hála használhattuk a gyorsabb sávot. A váró részen kerestünk egy nagyobb asztalt és szereztünk magunknak kávét. Viszonylag korán kiértünk, de úgy gondoltuk inkább üldögélünk ott egy kicsit, minthogy rohanni kelljen. Hát üldögélésből aztán jól kijutott nekünk. A gépünk ugyanis több mint másfél órát késett, így elég hosszúra nyúlt a várakozás. Életmentő volt az elkerített játszótér, ott Solymi kedvére szaladgálhatott, a nagyok ugrálhattak. Mire végre beszálltunk és felszálltunk, már mindenki nagyon fáradt volt. És akkor még előttünk volt kicsit több mint 3 és fél óra repülés. A TAP-air nagyon klassz amúgy. Mive nem fapados, így Solyminak hála ismét előre vettek minket, elsőnek szállhatunk be és útközben még egy kis enni-innivalót is kaptunk. Teljesen elszoktam már ettől. Ja, és a kávé is finom volt. Solymi jól bírta az utat. Duplán hálás voltam a Hurcibabának: egyrészt sok mondóka eszembe jutott a csacsogóról, másrészt a Gangaba hordozó amit kölcsön kaptam, jó szolgálatot tett, amikor Solymi álmos lett, és kb. 5 perc alatt elaludt rámkötve. Aztán elfoglaltunk egy üres sort, és ott szuszogott rajtam. A leszállás aztán mindenkit megviselt, Zentének a fej fájt, Szezinek a füle, én meg úgy utálom az egészet ahogy van. A lisszaboni reptér engem valamiért a párizsira emlékeztetett, meg egész Lisszabon. Mármint az a kevés amit láttunk belőle. A bookingos ingyen taxi teljesen rendben volt, vártak minket a reptéren, volt gyerekülés, ahogy kértük. A fickó nagyon kedves volt. Abban is segített, hogy másnap reggelre is legyen transzferünk a szállásról a reptérre. A szállásadónk is jófej volt, csak mi voltunk már állatira elcsigázottak, hiszen 12 órája utaztunk. Nyolcadikra fel, szobába be, minden nagyon szép, nagyon jó, Zentével és Solymival bedőltünk az ágyba, Szezi és Huby elment hamburgerért. Visszaértek és aztán itt elkezdődött egy nagyon rossz húsz perc. Zente két sajtburgert kért, és a másodikat már nem kívánta, de hős akart lenni és magába tömte. Aztán nagyjából azzal a lendülettel ki is hányta. Szezi meg röhögött ezen. Bár utólag váltig állította, hogy ő csak megijedt. Én persze kiakadtam, és akkora családi veszekedés lett, hogy átjöttek a szomszéd szobából szólni. Huby közölte, hogy ha ezt egy filmben látná sírva röhögne. Sajnos azonban benne lenni nagyon rossz volt. Zentét próbáltuk vígasztalni, meg lemosdatni, Solymit nyugtatni, aki persze megijedt. Szezi tombolt, hogy ő milyen hülye. Nagyon rossz hangulatban feküdtünk le.



235 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page